Segítség, ADHD-s a gyerekem! 2. rész

A diagnózist megkaptuk, remélhetőleg a vizsgálatot végző szakember hasznos információkkal és tanácsokkal látott el minket, így enged utunkra és továbbra is tartja a kapcsolatot a családdal. Előfordul az is, hogy csak kapunk egy papírt és nekünk kell kitalálni hogyan tovább.

Először nekünk, szülőknek kell átbeszélni egymással érzéseinket, teendőinket. Jó esetben mindkét szülő elfogadja a diagnózist és mindent megtesz a kiegyensúlyozott együttélés és fejlődés érdekében. (Külön bejegyzésben írok majd arról, hogy mit tehetünk, ha az egyik fél elzárkózik a problémák elől.)

A nagyszülőkkel és a számunkra fontos személyekkel beszéljük meg miről van szó és ők mivel segíthetnek minket. A környezet gyakran nevelési kudarcnak tekinti az ADHD-t, hiperaktivitást. Sokszor az is elég, ha nem néznek rossz szemmel és nem kritizálják a nevelési stílusunkat valamint időnként vigyáznak a gyerekeinkre, hogy kicsit feltöltődhessünk.  Esetleg kinyomtathatunk nekik rövid, érthető tájékoztatót az állapotról.

Elengedhetetlen a megfelelő óvoda/iskola és pedagógus kiválasztása. Az itt átélt kudarcok és sikerek egész életünkre hatással vannak. Ha úgy érezzük gyerekünk nincs jó helyen, ne féljünk változtatni. Először természetesen kommunikációval próbáljunk javítani a helyzeten, de ha nem sikerül, ne érezzük megfutamodásnak, gyengeségnek az intézményváltást. A jól megválasztott iskola sokszorosan kifizetődik a jövőben.

Tippek az egyszerűbb mindennapokhoz:

• dolgozzunk ki egységes nevelési elveket, ezeket tudassuk a gyerekkel is,
• legyünk következetesek, de rugalmasok is,
• nem kell foggal-körömmel ragaszkodni valamihez, amit egyszer kimondtunk, lehet változtatni, de mindenképp beszéljük meg, hogy miért döntöttünk így,
• egyszerű, jól követhető napirendet tartsunk (használhatunk hozzá kártyákat, táblázatot)
• mindig egyszerű utasításokat adjunk, egyszerre egyet,
• ha mondani szeretnénk valamit, szólítsuk nevén a gyereket és várjuk meg, amíg ránk figyel,
• éreztessük vele, hogy szeretjük, hiszünk neki és bízunk benne,
• gyakran fejlett humorérzékkel rendelkeznek, használjuk ki a nehéz helyzetekben,
• engedjük dönteni és hagyjunk időt a döntésre,
• néha tartsunk olyan napot, amikor azt csináljuk, amit ő szeretne,
• ne sürgessük, inkább keljünk, induljunk kicsit korábban,
• semmiképpen se folytassunk háborút a gyerekkel, próbáljunk túllépni az apróságokon,
• feküdjön le időben, a kialvatlanság fokozza a tüneteket,
• segíthet egy jutalmazási rendszer kidolgozása is, a büntetés csak fokozza a dacosságot,
• ha egyedül szeretne lenni, hagyjuk békén,
• biztosítsuk a szabad mozgás lehetőségét,
• ismertessünk meg vele különböző sportokat,
• ne legyünk szigorúak saját magunkkal, mindenki hibázik, merjünk bocsánatot kérni a gyerekünktől, értékelni fogja,
• általában fejlett empátiás készséggel rendelkeznek, elmondhatjuk nekik, hogy milyen érzéseket vált ki belőlünk a viselkedésük,
• ha úgy érezzük, hogy nem tudunk az adott pillanatban megfelelően reagálni, menjünk át egy másik szobába, igyunk egy teát, olvassunk el egy cikket, nyugodjunk meg mielőtt visszatérünk hozzá,
• szánjunk időt magunkra is,
• vegyük komolyan, amikor úgy érezzük elegünk van, kérjünk segítséget, ha van rá lehetőségünk,
• ne foglalkozzunk azzal, mások mit gondolnak, az az ő ügyük.

Készüljünk fel egy életre szóló kalandra. Az átlagostól való eltérés mindig gyermekünk személyiségének része lesz. A tüneteket lehet javítani különböző módszerekkel. Súlyos esetben, ha a tanulást ellehetetleníti az állapot, gyógyszeres kezelést is javasolhat a kezelőorvos. Vihetjük gyerekünket viselkedésterápiára, egyéni pszichológiai megsegítésre. Nagy szakirodalma van az ADHD tüneti kezelésének diéta által, vitaminok, táplálékkiegészítők segítségével.

Gyakran felteszik a kérdést, hogy segíthet e az ADHD-s gyereken a mozgásterápia. A válasz egyértelműen igen. Mivel a tünetegyüttes hátterében gyakran idegrendszeri éretlenség illetve eltérés is áll, az idegrendszert ingerlő terápiák hatásosnak bizonyulnak. Az ADHD kialakulási okaiból kifolyólag nem ritka, hogy egyéb tanulási és részképességzavarok kísérik. Előfordulhat diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia, egyensúly- és térérzékelési zavar, mozgáskoordinációs zavar stb.

Bármelyik módszert választjuk (többet is lehet, kiegészítik, támogatják egymást), tartsunk ki mellette, amíg a szakember szükségesnek tartja. Már az is sokat segíthet gyermekünknek és nekünk is, ha látja rajtunk, hogy tudjuk: jó úton haladunk.