Segítség, ADHD-s a gyerekem! 1. rész

Gyógypedagógusként gyakran találkozom ADHD-vel élő gyerekekkel. Ők azok, akik mindig mozgásban vannak, jobbnál jobb ötletekkel állnak elő, folyton mesélnek valamit és mindenáron érvényesítik az akaratukat.

Anyaként is gyakran találkozom az ADHD-vel. A férjem és nagyobbik lányom küzdenek a tünetegyüttessel. Mindig mozgásban vannak, jár a szájuk, ötletekkel bombáznak és természetesen mindig igazuk van. Én pedig próbálok lépést tartani velük az ellentétes temperamentumommal. Nem könnyű.

Mi is az az ADHD?

Magyarul figyelemhiányos hiperaktivitási zavar. Három jellemzője a hiperaktivitás, a figyelemhiány és az impulzivitás. Kutatások bizonyítják a genetikai hátteret, családokban halmozódik. Még nincsenek egyértelmű bizonyítékok, hogy mi okozza pontosan. A magzati lét alatti és a születés közbeni hatások erősíthetik a genetikai hajlamot. Ide tartoznak például a dohányzás, helytelen táplálkozás, alkoholfogyasztás, testi és lelki traumák, elhúzódó szülés, oxigénhiány stb.

Mire eljutunk a diagnózisig, már túl vagyunk hosszú évek küzdelmein, önhibáztatáson, megoldáskeresésen, feladáson, belenyugváson, újrakezdésen. A szakvélemény kézhezvétele gyakran megkönnyebbülést hoz: talán mégsem én rontottam el.

Mikor gyanakodhatunk ADHD-re?

• A gyerek rengeteget futkos, ugrál, nem tud egyhelyben ülni,
• jár a keze, lába,
• mindig van valami mondandója,
• hirtelen felkapja a vizet, látszólag ok nélkül sír, tombol,
• elfelejt dolgokat,
• nehezen tud koncentrálni,
• nem bírja beosztani az idejét,
• mindig bajba keveredik (sokszor csak rosszkor van rossz helyen),
• akaratosnak tűnik,
• elhagyja a dolgait, a kezében minden elromlik,
• gondolkodás nélkül cselekszik,
• ellenáll a szabályoknak,
• válaszol, mielőtt befejeznénk a kérdést,
• úgy tűnik nem figyel, ha beszélünk hozzá,
• folyton babrál, firkál,
• gyakori fejfájás, hasfájás, hányinger (általában az iskolai nehézségek következménye).

Diagnózis után hogyan tovább?

Az ADHD-nél, mint a legtöbb magatartási és tanulási nehézség esetén is, az első és legfontosabb lépés az elfogadás. Ezt leírni nagyon egyszerű, megélni és megtenni viszont rengeteg energiát, türelmet és tudatosságot igényel. Éppen ezért fontos végiggondolni, hogy miért jó nekünk, mit hozhatunk ki a helyzetből.

Kicsit segítek:

• Sosem fogunk unatkozni,
• éltereszóló önismereti leckét kapunk,
• fejlődik a személyiségünk,
• megtanulunk küzdeni (a szüleinkkel, a pedagógusokkal, a szomszéddal stb),
• egy igazán különleges személlyel oszthatjuk meg az életünket,
• aki a szeretetnek sosem látott mélységeit mutatja meg nekünk,
• megtanuljuk másként látni a dolgokat,
• olyan tevékenységeket próbálunk ki, amiket korábban nem,
• fejlődik a humorérzékünk (ez elengedhetetlen a túléléshez),
• megtanuljuk értékelni az apró örömöket is (pl. 5 perc csendet, egy alig látható mosolyt),
• fejlődik az empátiás és intuíciós készségünk (mindig tudjuk mit mondhatunk és mit tilos),
• mire 12 éves lesz már tudjuk hogyan kell bánni egy kamasszal (igen, ők kamasznak születnek),
• másokkal is sokkal elfogadóbbak leszünk, nem alkotunk ítéletet egy pár perces jelenet alapján,
• mindig mutatnak nekünk valami újat és mi is folyton megújulunk,
• a mi különleges gyerekünk nem véletlenül van nálunk, hatalmas feladatot kaptunk és ha jól csináljuk mérhetetlen mennyiségű szeretet, öröm és csoda lesz a jutalmunk (márpedig jól csináljuk),
• gyakran magas intelligenciaszint és rendkívüli tehetség kíséri.

ADHD-vel élni, azontúl hogy egy folyamatos küzdelem a személynek önmagával, kiváló lehetőségeket is magába foglal. Felnőttkorban is jellemző marad az állandó mozgásigény, szabadság- és kalandvágy, az átlagostól való eltérés, új utak keresése. Ha sikerül a pozitív tulajdonságokat megerősíteni, remek vezetők, művészek, segítő szakemberek, tudósok, sportolók kerülhetnek ki közülük.

Néhány ismert ember ADHD tünetekkel: Albert Einstein, John F. Kennedy, Will Smith, Jim Carrey, Justin Timberlake, Michael Jordan, Michael Phelps.

És végül néhány példa rajzfilmekből, mesékből: Tigris, Pumukli, Aranyhaj, Dzsini, Szenilla, a sor még sokáig folytatható.

Ha az elfogadással jó úton haladunk (ingadozások persze mindig lesznek, ez folyamatos munka), van még néhány feladat és trükk, hogy a hétköznapokat ne csak elviselni, de élvezni is tudjuk. Ezeket a következő bejegyzésben foglalom össze.