Az utolsó óvodai év

Véget ért a szeptember, az első hónap gyermekünk utolsó óvodában töltött tanévéből, már visszaszoktunk a hétköznapokba a nyár után.

Sok óvodában az utolsó évet az iskolára való felkészülésre szánják. Előkészítik a grafomotorikát, megismerkednek a számokkal, csoportosítanak, elkezdik kialakítani a feladattudatot. Ezek mind fontosak az iskolai boldogulás szempontjából.

Gyermekünk még talán be sem töltötte a hatodik életévét, mégis aggodalommal tölthet el bennünket az iskolakezdés gondolata.

Mit tehetünk? Először is ne felejtsük el, hogy a gyerekek egyik legalapvetőbb szükséglete a szabad játék. Hagyjunk időt neki, hogy a saját ütemében fejlődhessen. Ha úgy gondoljuk, hogy szükséges beiktatnunk a napirendjébe valamilyen iskola-előkészítő foglalkozást, mindenképpen olyat válasszunk, ami mozgásra és játékra épül, így örömet okozva fejleszti a gyermekek képességeit anélkül, hogy feleslegesen túlterhelnénk őket.

Ha eddig nem tettük, most beírathatjuk valamilyen általa kedvelt sporttevékenységre. Részképességzavarral küzdő gyermekek esetén különösen jó választás lehet az úszás, falmászás, lovaglás, dzsúdó vagy más küzdősportok. Ezek a túlmozgásos gyerekeknek is sokat segíthetnek.

Iskolaválasztás előtt nem árt tisztázni magunkkal és szülőtársunkkal, hogy mik az elvárásaink egy intézménnyel szemben:

- Nyugodt, kiegyensúlyozott légkört szeretnénk gyermekünknek?

- Esetleg magas színvonalú oktatást bizonyos műveltségterületeken?

- Művészeti oktatást?

- Erős nyelvoktatást?

- Fő szempont, hogy keveset kelljen utazni?

Nyilvánvalóan mindegyik fontos, de nehéz olyan iskolát találni, ahol ezek egyszerre, azonos arányban vannak jelen. Ezért gondoljuk át a prioritásokat, természetesen gyermekünk személyiségét, erősségeit és nehézségeit szem előtt tartva.

A pedagógus személye talán a legmeghatározóbb az első négy évfolyamon, ezért sokan javasolják, hogy elsősorban tanítót válasszunk, ne iskolát. Azonban nem árt tudni, hogy hiába találtuk meg a világ legkedvesebb, legfelkészültebb tanítóját, nem biztos, hogy végig is viszi az osztályt alsó tagozaton, bármi közbejöhet, ami munkahelyváltásra készteti őt (gyerekvállalás, költözés stb.). Az iskola szemlélete és légköre befolyásolja az ott dolgozó pedagógusokat, így ha találunk egy számunkra szimpatikus intézményt, valószínű, hogy az elsős tanítóval is meg leszünk elégedve.

Lényeges szempont az iskola és otthonunk közötti távolság is. A legjobb iskola is nyűggé válik, ha reggel két órát kell utazni oda és délután ugyanennyit vissza. Értékes időt veszünk el a gyerekünktől, amit együtt is tölthetnénk, arról nem beszélve, hogy az önállósulás folyamatát is megnehezítjük, ha a távolság miatt csak későn kezd el egyedül közlekedni.

A legtöbb iskolában valamikor február környékén hirdetnek meg nyíltnapokat, de érdemes minél korábban körülnézni, nehogy lemaradjunk.

Az óvónők megírják véleményüket gyerekünkről. Ha úgy gondolják, hogy még nem fejlődtek ki megfelelően az iskolához szükséges képességek, a nevelési tanácsadóba irányítanak minket iskolaérettségi vizsgálatra.

Akkor sem kell kétségbeesni, ha beírattuk a gyermeket iskolába, de még mindig nem vagyunk benne biztosak, hogy képes lesz megfelelni az elvárásoknak. Gyakran a nyári időszak alatt mennek keresztül a gyerekek a legnagyobb fejlődési ugrásokon, nem véletlenül, hiszen a szabad játék és a természetben végzett mozgás, amire ilyenkor sokkal több lehetőségük van, kiválóan fejlesztik az idegrendszert és ezáltal a részképességeket.

Ezt a fejlesztő hatást tudatosan ki is használhatjuk. Biztassuk gyermekünket, hogy minél több időt töltsön a szabadban, hintázzon, ugráljon, másszon fára, guruljon. Játsszunk vele sokat, beszélgessünk, vicceljünk, kalandozzunk és éreztessük vele, hogy szeptembertől is minden rendben lesz.